Városnéző gyalogos túránkat érdemes a Nagyállomás elől indítani. Debrecen vasúti fővonalának hosszú története van. 1837-ben bizonyos Szitányi Móric, Debrecen polgára engedélyt kér vasúti részvénytársaság alapítására. Elképzelései szerint a vagonokat ló vontatta volna. Ebből persze semmi nem lett. Az első magyar vonat 1848-ban meg is tette a 36 kilométeres útját. A második vasúti vállalkozás azonban Debrecen felé vezetett, 1847-ben megindult a forgalom Pest és Szolnok között. A vonalnak történelmi jelentősége van. 1849 januárjában, amikor a kormánynak, s Pest lakóinak menekülniük kellett, s csak kelet felé, Debrecennek vehették útjukat, Szolnokig már vasúton jutottak el. 1857-ben megépült a vonal és az „indóház”. 1858-ben megnyílt a Debrecen-Nyíregyháza szakasz, egy év múlva a Debrecen-Miskolc vonal, s a szárnyvonalak kiépültével a város vasúti csomóponttá változott a város a századfordulón. 1900-ban impozáns állomás épületet emeltek a vasútra várakozók számára, amit viszont az 1944-es szőnyegbombázás szinte földig rombolt. Csak 1961-ben építettek új állomásépületet Kelemen László tervei alapján, amiben a központi csarnok két falát Domanovszky Endre freskói díszítik.
Az épület előtt fekszik a Petőfi tér, mely költőnkről kapta a nevét. A poéta a pályaudvar helyén álló épületben, a színházi jegyszedőnő házában vészelte át az 1843-1844-es telet. A költő emlékét őrzi az állomás épületének jobb szárnyán lévő emléktábla, s a téren s álló szobra – Medgyessy Ferenc alkotása.
A tér bal oldalán magasodik a város legmagasabb épülete, a 20 emeletes lakóház. A kereszteződés után az első utca jobbra az Iparkamara utca, amelynek sarkán áll az egykori Kereskedelmi és Iparkamara eklektikus stílusú épülete 1910-ből. Az épület kupoláján glóbusz látható, melyet három nőalak tart, a körerkély két figurája a kereskedelmet jelképező nő, kezében Merkur jelvénye és az ipart szimbolizáló erőteljes férfi alak.
Tovább sétálva a város főutcája, a debreceni kereskedelem virágkorában az ezerféle árut kínáló későközépkori vásárok idején lett Piac utca következik. Építészeti arculata csak a 19. század elején, a klasszicizmus hatására kezdett formálódni, s a 20. század elején alakult ki véglegesen a szecesszió és az eklektika hatására.
A Piac utca 58. számú ház falán látható emléktábla tanúsága szerint az épület helyén álló házban élt Fazekas Mihály, a Ludas Matyi szerzője. A domborművek Tóth Árpád apjának, Tóth Andrásnak művei. A Ludas Matyi öt jelenetét ábrázolják, egy pedig Fazekas és Csokonai barátságának állít emléket. Fazekas Mihályra, a botanikusra emlékeztet a Vármegyeháza utcán, a tudós-költő egykori kertje helyén kialakított kis emlékkert.
A Piac utca 54 szám alatt épült az egyik legszebb magyar szecessziós épület az egykori Hajdú vármegye háza – Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei szerint – 1911-12-ben. Ezen a telken sokáig Debrecen első vendégfogadója, a Fejérló Szálló állt. Eddig terjedt a történelmi belváros, hiszen itt ér véget a Nagytemplomtól induló 670 méter hosszú fahíd, amelyen száraz lábbal járhattak a cívisek, ha a sár mindent elborított. A faépítmény 1824-ig állt fenn, akkor csatornázták a főutcát. A fahíd részeit a 2002-es ásatások során feltárták a Déri Múzeum munkatársai, s az Aranybika Hotel előtt, földbe süllyesztett tárlóban közszemlére tették. A Fejérló Szálló udvarán álló Wesselényi Miklós Nemzeti Játékszín Társasága a szálló udvarán álló játékszínben tartotta a város első hivatalos magyar nyelvű színielőadását. 1798. augusztus 11-én, Kolozsvár után itt szólalt meg másodszor magyarul Hamlet. Az előadásoknak az 1811-es tűzvész vetett véget. 1849-ben még a híres cigányprímás, Boka Károly is ide tette át a székhelyét az Aranybikából, hogy Kossuthnak muzsikáljon. Az épület homlokzata erősen tagolt, s még változatosabbá teszik a híres pécsi Zsolnay-gyár pirogránit díszítőelemei, a virágfüzérek, s a négy fegyveres hajdú szobra. A huszártorony csúcsán Árpád fejedelem bronzszobra áll, a homlokzat közepén Hajdú vármegye címere látható. Az épület díszterme az Árpád terem, falát és mennyezetét stukkók és a megye településeinek címerei díszítik. Legértékesebbek azonban a Kernstock Károly tervezte színes ablaküvegek, amelyek a hét honfoglaló vezért ábrázolják. Napjainkban a terem a megyei önkormányzat közgyűléseinek színhelye.
Hasonlóan szép ház látható a Piac utca 57. szám alatt, ahol Kaszanyitzky Endre országos üvegkereskedő alapította üzlet áll, mely 1852-től működött. Többször átépítették, de őrzi a barokk, a klasszicista, s az eklektika jegyeit. Helyreállításakor freskója is visszanyerte eredeti szépségét. A Piac utca és az Arany János utca sarkán álló ház egykor szintén kereskedőház volt – jelzi a homlokzata fölött emelkedő Merkur alak, jelenleg McDonald’s étterem. A következő sarokház romantikus stílusban épült, 1874-ben Csanak József számára, aki derecskei jobbágyából lett híres debreceni fűszerkereskedővé, s a város kultúrájának támogatójává. Itt szállt meg a debreceni tartózkodása során Izsó Miklós és Jókai Mór is. Bepillantva az Arany János utcába, a jelenleg felújított 3-as számú impozáns, eklektikus házban ismét Oroszország főkonzulátusa található. Kicsivel tovább haladva, a 39. szám alatt áll a város egyik legnevesebb kereskedőcsaládjának háza, a Rickl-ház, 1820-as években épült klasszicista stílusban, valójában az udvaron álló Lábasház bővítése. Híres emberek emlékét őrzi a 38-as számú ház is, amelynek földszintjén. Löfkovics Artúr órás és ékszerész dolgozott. Boltja feliratáról Tücsökzene című versciklusában Szabó Lőrinc is megemlékezik. Löfkovics 1902-ben a városnak ajándékozta erdélyi régészeti leleteit és éremgyűjteményét, ezzel megvetette a városi múzeum alapját.
A Gambrinus köz az árkádos építészeti jellegének köszönhetően a városközpont egyik leghangulatosabb része. A 26-28. szám alatt nagy U alakú angoludvaros átjáró-bérház idézi vissza Debrecen óvárosi kinézetét. Itt található a Zenei Könyvtár is. Ezen a helyen, a régi Várad (Piac) utca derekán állott a főbírák háza, a Szikszay- vagy Dobozy-ház néven emlegetett öreg épület, amely nemzedékeken át a régi debreceni főbírák tulajdonában volt. Török Bálint egykori udvarházából kialakult épület a magyaros szecesszió jegyeit viseli magán, s a város legrégebbi kőépülete volt. Itt várta 9 évig hiába a isztambuli Héttoronyban raboskodó nagyurat, Török Bálintot felesége. A 17. században a főbíró rezidenciája lett, többek közt innen kísérték útjára a város mártír elöljáróját, Vígkedvű Mihályt.
A Piac utca – Kossuth utca sarkán épült fel 1912-re a város legrégibb pénzintézete, a Debreceni Első Takarékpénztár palotája – az uralkodó divatnak megfelelően szecessziós stílusban. A homlokzat stukkóit és szobrait Somogyi Sándor készítette. A Piac utcai homlokzat reliefjei az ipari, a kereskedelmi és a földműves munkát mutatják be. Régi rézportálja egy híres berlini műhelyben készült, a belső fajanszmunkákat a pécsi Zsolnay-gyár szállította.
A palotával szemben található a Református Kistemplom, a „Csonka” templom és a körülötte fekvő Révész tér, mely a múlt század nagyhírű református egyháztörténészéről, Révész Imréről kapta nevét. A 18. századig egyszerű faalkalmatosság szolgált itt istentiszteleti helyként, amelyet eleinte csak „szín”-nek neveztek, majd „kistemplom” lett, hiszen a nagytemplom az András templom volt. A Rákóczi- szabadságharc idején megszentségtelenítették a bevonuló császári csapatok, istállónak használták. A fatemplom sorsát az 1719-es tűzvész pecsételte meg. Az új, 1600 férőhelyes kőtemplomot egy debreceni polgár, Báthory Szabó András adományából kezdték építeni. 1726-ban felkerült a rézgomb a tetejére. A tűz azonban ezt az épületet sem kímélte. 1727-ben súlyos károkat szenvedett, s csak négy év múltán állították ismét helyre. 1790-ben készült különleges, copf stílusú szószéke, orgonáját a múlt század közepén építette Kiszely István. A tornyot eredetileg hagymaszerű toronysisak zárta. 1907-ben azonban a sisakot megrongálta egy óriási vihar. Megjavították, ám később a szél egészében ledöntötte a toronytetőt. Az építészek belenyugodva Isten akaratába kupola nélküli, bástyaszerű kiképzést adtak a toronynak. Azóta „Csonka” templomnak is hívják. Többször is le akarták bontani, de Schulek Frigyesnek köszönhetően megmaradt.
A Kistemplomtól balra nyílik a Széchenyi utca. A 15. században alakult utcát eredetileg Német utcának hívták, mert itt laktak a vásárra érkező német kereskedők. A Széchenyi Istvánról, a „legnagyobb magyarról” a múlt század végén nevezeték el. Széchenyi a múlt század legjelentősebb reformpolitikusa többször járt a városban. Fiatal huszártisztként Simonyi óbester ezredében szolgált. Az utca elején áll Debrecen legrégibb fennmaradt lakóháza, az 1690-es években emelt patríciusház, mely jelenleg átalakításra vár. Ez az épület egyébként a város legrégebbi megmaradt építészeti öröksége. A 17. század végén már Diószegi Sámuelé, a város főbírájáé, s első postamesteréjé is volt. A ház így fogadóként is szolgált. Legnevezetesebb vendége XII. Károly svéd király volt, aki csapataival vereséget szenvedett Nagy Péter cár seregeitől és menekülni volt kénytelen Törökországba. Törökországból az Orosz Birodalmat elkerülő úton igyekezett hazafelé, mikor 1714. november 13-án Debrecen városába érkezett.
A Piac utca 31. szám alatt áll a Szilágyi-ház. Erkélyéről 1849-ben Kossuth Lajos mondott lelkesítő beszédet Debrecen népének. Az erkélyt már elbontották, az épület falán emléktábla őrzi Kossuth emlékét.
Ezzel a házzal szemben, az utca másik oldalán áll Debrecen legjellegzetesebb építészeti emléke, a klasszicista Városháza. Elődje 1531-ben épült, s a város vezetőségének adott otthont. Századokon át toldozgatták, míg 1802-ben méltó kezekbe került az ügy: Péchy Mihály készítette az első tervet, de kivitelezésére nem gyűlt össze elég pénz. Nem valósult meg eredeti formájában Povolny Ferenc munkája sem, végül Ságody József kamarai mérnök terveit fogadták el, aki Polvolny elképzeléseit gondolta tovább. Az impozáns timpanonos, árkádos épület kulcsait 1843-ban vehette át a város. 1849-ben itt lakott Kossuth Lajos a családjával, s itt volt a Honvédelmi Bizottmány Hivatala is. A „titkos levéltárban” őrizték a magyar szent koronát. A klasszicizmus puritán ízlésének megfelelően egyetlen dísz ékesíti a timpanont, a város címere. Az egyemeletes városházát 1888-ra kinőtte a város. Új épületre lett volna szükség, de pénz híján elvetették a tervet, s az épületet átalakították. Leegyszerűsített feljárót építettek, a nyitott árkádsort befalazták, beablakozták, s függőfolyosóval kötötték össze a szomszéd épülettel, melyben akkor adóhivatal működött. Ezért nevezték el sóhajok hídjának. Az épület ma is városházaként működik.
A város főteréhez közeledve már messziről látszik a város világhírű szállodája, az Aranybika Szálloda. Nevét onnan kapta, hogy az 1536. óta a Debrecenben élő Bika család telkét és kőházát 1690-ben megvásárolta a város. 1699-ben fogadónak alakították ki az épületet, 1799-ben emeletet építettek rá. 1810-ben került a vasból vert, rézzel bevont, öklelő bikát ábrázoló cégér a homlokzatra. Így lett Bika János egykori fogadójából Aranybika Szálló.
1882-ben Steindl Imre, a Parlament építőjének tervei szerint egyemeletes szállodát építettek, amelyet a megnövekedett igények miatt 1913-ban lebontottak. Helyére 1915-ben épült fel a régi szárny, eklektikus stílusban Hajós Alfréd mesterépítész és Villányi Lajos tervei alapján. A homlokzati plasztikát olasz kőfaragó mesterek készítették. Koncertterme Bartók Béláról kapta nevét. A szállodát 1976-ban új szárnnyal egészítették ki.
Az Aranybikában olyan hírességek szálltak meg, mint Széchenyi István, Deák Ferenc, Wesselényi Miklós, Móricz Zsigmond.
A városközpontban áll Kossuth Lajos szobra, melyet Margó Ede és Pongrácz Szigfrid alkottak nyertes pályaművük alapján. 1914-ben leplezték le a szobrot. Az alkotás mellékalakjai között található Szacsvay Imre, aki az országgyűlés jegyzőjeként a Függetlenségi Nyilatkozat szerkesztője volt, s tettéért halállal lakolt. Mellette a főrendiház másodelnökének, báró Perényi Zsigmondnak szobra áll. 1849-ben őt is kivégezték. Mögöttük magasodik Könyves Tóth Mihály Kossuth-párti tábori lelkész alakja, akit szintén halálra ítéltek, de végül hétévi várfogsággal megválthatta életét. Kossuth alakjától jobbra a vörössipkás ezred zászlótartó katonája búcsúzik édesanyjától a csatába indulva.
A Kossuth tér közepén a díszkőburkolatba ágyazva a város olasz üvegmozaikból kirakott címere található, Cs. Uhrin Tibor alkotása. Közelében Szabó Lőrinc szobra, Lestyán Goda János műve áll. Az Aranybika Hotel mellett az ország egyik legnagyobb zenélő szökőkútja látható, ami Pázmándy Antal alkotása.
A város szívében látható a legjellegzetesebb magyarországi klasszicista építmény, a Nagytemplom, mely helyén a nagyhírű botanikus, Diószegi Sámuel szerint már a 12. században is templom állt, ami az egyik tűzvészben leégett. Móricz Zsigmond szavaival élve: „…két tömör tornyával mint hortobágyi bika, szembenéz az idővel…”. Harangját 1636-ban kapta. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem a császáriaktól zsákmányolt ágyúk ércanyagából két 60 mázsás harangot öntetett Johann Regner gyulafehérvári mesterrel. Az egyiket Debrecennek, a másikat Kassának ajándékozta. A harangnak vörös téglából külön tornyot építettek, ez volt a Verestorony. 1802-ben leégett a templom. A Rákóczi harang lezuhant, s hozzá nem értő kezek locsolni kezdték. A harang megrepedt, s elvesztette hangját. 1875-ben öntötték újjá, ekkor vágták ki belőle a Rákóczi család címerét, melyet ma a Kollégium Oratóriumában őriznek. A Rákóczi harang az új Nagytemplom nyugati tornyába került. Az épület méreteire jellemző, hogy a kelet-nyugati mellékhajók 55 méter hosszúak, s 15 méter szélesek. A padok helybeli mesterek munkái – 3000 embernek kínálnak ülőhelyet. Az egykori templomi orgonát Jakob Deutsmann bécsi mester építette 1838-ban. Harminc évvel később 3096 síposra bővült a hangszer, s az átalakítás nyomán 43 regiszteren szólalhat meg. Napjainkra az eredeti orgonából 11 fa sípsort tudtak restaurálni. Megőrzésével a múlt századi hangzásvilágból is ízelítőt kap a hallgató.
A Nagytemplom mögött díszes Emlékkert húzódik. Az 1861-ben alakult Emlékkert Társulat tervezete vetette fel, hogy „ A természet által Debrecentől megvont folyóvíz, hegyek és kő hiányát ugyancsak természet adta fák, bokrok és virágok által kell pótolni. A tervezet kezdeményezi, hogy a téren „méltósággal állhassanak olyan emlékszobrok, amiket a hálás nemzedék koronként emelend a haza és a tudományok körül érdemeket szerzett és elhunyt nagy fiainak”. Az első emlékművet, a Marschalkó János alkotta Haldokló oroszlánt 1865-ben állították fel, az 1849. augusztus 2-i debreceni csata emlékére. A síremlék a század végén a Hősök temetőjébe került. Helyére Tóth András szabadságszobrát állították, melyet 1906-ban elszállítottak a kertből. Helyén ma Bocskai István szobra látható – a bécsi béke 300. évfordulójára emlékezve. Közelében 1895. óta a Gályarabok emlékoszlopa áll.
A Romkert Debrecen legújabb kulturális tere, mely valóságosan és átvitt értelemben is a város szívében helyezkedik el, történelme egy a város történelmével. Hosszú és tartalmas felfedező sétánk végén az áttetsző üvegtetővel fedett örökzöld kertnél pihenhetünk meg, amely egy állandó és számtalan időszaki kiállításnak is otthont ad.
