Intézményünk elődjét 1862-ben
alapították Debreceni Zenede néven, mely elnevezés sok változáson ment
keresztül az idők során, elsősorban aktuális politikai és oktatási
változásokból kifolyólag.
A Kodály Zoltán Zeneművészeti
Szakközépiskola mint a zeneművészeti képzés intézménye 1862-ben jött
lére „Debreceni Zenede" néven.
A Debreceni Zenede jogutódja a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola.
Az
intézmény a 19. században szerveződött, a debreceni polgárok a virilis
cívisek adományaiból. Élen járva a művészetpártoló jómódú kereskedők,
valamint csatlakoztak, az ország neves muzsikusai, közéleti
személyiségei is. 50 évig működött alapítványból. A reformkor és a
kiegyezés időszaka, a polgár városok színházi és hangversenyéletének
kialakulásával, a társas életben divat a házi muzsikálás, a zenei tudás
polgári rangot jelentett a társadalmi életben a dilettáns nem állt nagy
távolságban a hivatásos zenésztől.
Külföldi mintára
zenészegyletek alakulnak, melyek célul tűzik tagjaik zeneoktatásáról
való gondoskodást, (Hangász Egylet, Zenedei Egylet) közös éneklés és
muzsikálás szervezését, hangversenyeket rendezését (Casino Egylet) stb.
Törvényi háttér ugyanakkor nem segíti a mai gondolkodás szerinti
zeneiskolák kialakulását.
Igény van a zeneoktatásra, a
közgondolkodás, így a törvényhozás sem sorolja a mai gondolkodás
szerinti, alap- és középfokú (nem a pályára készítő) zeneoktatást a
közoktatás feladatai közé, sem Európában, sem Magyarországon.
A
Ratio Edicationis második kiadása (1806) nyomán megindul az alap, a
közép és a felsőfokú oktatási struktúra kialakítása, de ez semmilyen
művészeti képzésre nincs hatással. A reformkorban az Eötvös József által
készített törvénytervezet (1848).az oktatásügy sikertörténete. A
reformkor nemzeti érzelmei indították el a magyar tudomány és művészet
elismerését és támogatását, a törvényhozás nem tudta segíteni a magyar
zenei tehetségek akár felsőfokú (zeneakadémia) vagy alap- és középfokú
képzését szolgáló állami intézményeinek létrejöttét
Az állami
beavatkozás hiánya a zeneoktatás terén nem jelenti a zenei képzés
közoktatáson kívüli formájának hiányát Magyarországon.
A XIX.
század elejének Magyarországi zenei életéről szóló írás (Drumár)
zeneiskolákat (!) –konzervatóriumokat (szinonimaként)említ, és
felsorolja Kassa, Debrecen, Szepes, Keszthely, Pécs, Buda, Pozsony,
Zágráb, Selmecbánya és Pest nevét. Kolozsvárott szintén, - a helyi
egyesület (Societas Musica) és a lakosság áldozatkész támogatásával.
A
zeneoktatás szempontjából az Entwurf időszaka nem hoz változást. A
magyar közoktatás történetében jelentős 1868-as törvény a zeneoktatás
tekintetében szintén nem változtat az addigi helyzeten. Ez a törvény sem
foglalkozik a mai értelemben vett, alap- és középfokú (nem a pályára,
készítő) zeneoktatásnak a közoktatás feladatai közé sorolásával, így
"népiskolai törvény" követően sincs állami felügyeletű és támogatású
zeneoktatás.
A XIX. század elején a reformkori civil
kezdeményezés nyomán megindul az amatőr és profi muzsikusok képzése. A
zenetanulás iránt igény mutatkozik, ugyanakkor sem a közgondolkodás sem a
törvénykezés nem sorolja az amatőrképzést és a zenei tehetség alsó fokú
kibontakoztatásának feladatát a közoktatás megoldandó feladatai közé.
Törvényi
szinten a XIX. században sem kerül szóba a mai alapfokú
művészetoktatáshoz hasonló elgondolás. Az alapfokú zenetanulás államilag
előírt tananyag nélkül, magán úton történik, és ez a századforduló
éveiben is a zenetanulás általános módja.
Zeneiskola néven
dolgozó "vállalkozás " , több nagyvárosban működik. Ezek a "zeneiskolák"
konzervatóriumok, - tulajdonképpen zeneoktatói „magán" vállalkozások,
alapítványok.
A növendékek tandíjaiból tartják fenn magukat, s ez a meghatározza az alap- és középfokú oktatásban részesíthetők körét. A
magán illetve alapítványi zeneiskoláknak nincs egységes tananyaga, a
képzés közvetlen célja az általános zenei nevelés, a művészi szintig,
közvetett célja majd, az Orsz. Magyar Kir. Zeneakadémiára, való
felkészítés
A nemzeti nyelv használata, tankötelezettség (stb.) a
19.században kiteljesedik. A nemzeti értékek így a tudomány támogatása
és a felsőfokú művészeti képzés intézményesítése a század látványos
eredményei.
A népművelés eszméje és az iskolai formán kívüli, a
közoktatás keretében történő, de nem elitképzéssel foglalkozó alsó fokú
zeneoktatás gondolata azonban nem együtt és egy időben merül fel.
Mint
ismeretes, Simonffy Emilnek a Debreceni Zenede második igazgatójának
voltak e tárgyban jelentős súlyú kezdeményezései Sajnos elképzeléseihez
nem talált érdembeli támogatót, s ez idő tájt nem akadt más
tekintélyes magyar muzsikus és zenepedagógus sem, aki az alsó fokú
zeneoktatást szükségesnek tartotta és az ügy képviseletét felvállalta
volna, vagy Simonffynak segített volna terve kivitelezésében.
Zeneakadémia megalapításával megoldott lett a zenetanárképzés, a zeneiskolai oktatás egyik feltétele.
A
közpénzen történő alap- és középfokú zeneoktatás elindítása és
intézményi rendszerének kialakítása (zeneiskola, felsőbb zeneiskola,
konzervatórium- mai szóhasználat!) XX. században történik.
A látogatói élmény fokozása érdekében weboldalunk cookie-kat használ. A
további böngészéssel Ön hozzájárul a cookie-k alkalmazásához. További információ>